Az igazsághoz hozzá tartózik, hogy ezt a növényt nem csak így nevezik. Elterjedtebb neve: sziksófű. Valójában színe és vékony szárfelépítése hasonlított a spárgához így ez egy ragadványnév. Míg a spárgának markáns, sokak által kedvelt íze van, úgy a sziksófű kóstolókat biztosan megosztja majd a növény sós-zöld- fanyarkás-jódos zamata.
A növényről:
A libatopfélék családjába tartozó sziksófű kb. 10-25 cm magasra növő lágyszárú, sötétzöld növény. A faj a tengerparti sós talajon jellemző, de nálunk a Körös-Maros Nemzeti Parkban szikes részein is fellelhető.
Felhasználása :
Sötétzöld, húsos leveleit fogyaszthatjuk egy izgalmas saláta elemeként, vagy egy wokban, pár csepp olívaolajon is meg lehet párolni. Rakhatod rizottóba, de ha a tésztát jobban szereted, akkor tejszínnel és parmezánnal is “házasíthatod”.
Jellegzetes sós íze miatt az Európai konyhákban kevésbé kedvelt és ismert növény, de a keleti területeken a minden nap használatos zöldségek közé tartozik.
Magas jódtartalma miatt az erre érzékenyeknek érdemes odafigyelnie a fogyasztásánál!
