Nem ismerek olyat, aki ne imádta volna és a mai napig ne imádná a nagyi főztjét. Így van ez a gulyáslevessel is. Egy nagyon hagyományos, nagyon magyar étel, amit csakis imádni lehet, legalábbis én imádom! Egy rendes magyar háztartásban elengedhetetlen, tartalmas leves. Lássuk hogyan is készül.
Hozzávalók:
50 dkg marhalábszár
50 dkg krumpli
0,5 liter vörösbor
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál őrölt pirospaprika
3 evőkanál disznózsír
2 db paradicsom
zöldpaprika
őrölt kömény
só
zellerzöld
2 db sárgarépa
2 db fehérrépa
Elkészítés:
Először a húst készítjük el, alaposan mossuk meg, majd vágjuk fel kisebb kockákra. Ezután pucoljuk meg a vöröshagymát, vágjuk fel apró kockákra, majd a felolvasztott zsíron fonnyasszuk meg. Ezután adjuk hozzá a felkockázott húst és lassú tűzön addig főzzük, amíg a hús ki nem fehéredik. Ha kifehéredett, akkor húzzuk le a tűzről és adjuk hozzá a pirospaprikát, némi sót és az 1 kiskanál őrölt köményt. Öntsük rá a bort, és ugyanennyi vizet is adjunk hozzá. Ezután rakjuk vissza a tűzre, rakjuk bele a felkockázott fokhagymákat, a paradicsomokat félbe vágva rakjuk bele, a paprikákat pedig kicsumázva tegyük a levesbe. Addig főzzük így a levest, amíg a hús teljesen meg nem puhul és az ízek összeérnek. Ha úgy érezzük, akkor a főzés közben még adhatunk hozzá fűszereket. Amikor már majdnem kész van a leves és a hús is megpuhult, akkor rakjuk bele a felkarikázott zöldségeket a krumpli kivételével és még tíz percen keresztül főzzük, hogy azok is puhák legyenek. Csak ezután rakjuk bele a szintén kockákra vágott krumplit, és még így is főzzük legalább 15 percig a levest. Ha minden átfőtt és kellően megpuhult, akkor már tálalható is friss, ropogós fehér kenyérrel.
Kedves István:) Furcsa paradoxon, hogy még leírni sem tudja helyesen a ránk akasztott kifejezést! Helyesen így : dilettantizmus
( Művészeteknek vagy tudománynak kellő hozzáértés nélküli felszínes, felületes művelése.)
Azért gyereknek nem adnék borral felöntött ételt. Ami az illeti, én meg nem eszem meg és az egy tárgyi tévedés, hogy áááá, nem is lehet érezni. Akkor miért teszik bele?…))) Egyébként tényleg hagyományosan magyar étel, de kétlem, hogy a “nagyi” borral főzte volna.
Ez nem “igazi gulyásleves”, hanem szalongulyás, aminek köze sincs az eredetihez. Ha akarja tudni a szerző, mi is az a gulyás, a gulyásleves és hasonló magyar hagyomány szerint készülő étel, hogyan kell azokat elkészíteni, ajánlom megszerezni és tanulmányozni Erdei Ferenc Néprajzi ínyesmesterség című rövid tanulmányát. Ezzel elkerülhetővé válik a “gulyásügyi dilattantizmus”.