Ne bízz a szekrényekben!

Bútorvásárlásnál talán még kevésbé figyelünk annyira az összetevők esetleges veszélyeire, mint például a hétköznapi élelmiszer vagy kozmetikum vásárlásakor. Pedig a formaldehid kellemetlen lakótárs, bútoraink nagy részével kéretlenül költözik a lakásunkba, esetenként durva allergiát okozva.

A formaldehid egy kellemetlen, csípős szagú, szobahőmérsékleten gáz formában létező kémiai vegyület. Előfordulhat erdőtüzekben, cigarettafüstben, kipufogógázokban egyaránt, a szmog egyik összetevője. A formaldehid számos vegyület előállításához szükséges, az ipar számára kedvelt anyag.

Jó fertőtlenítő- és tartósítószer, így az ipar számos területén hasznosítják. Az élelmiszeriparban E240 néven tartósítószerként volt használatos, de erős vízálló gyantaként sok más termékben is megtalálható, így gyakran előfordul ragasztóanyagokban, védőfelületek kialakításában, a szalvétától kezdve egészen a bútorokig.

A formaldehid a bőrön át vagy belélegezve jut a szervezetünkbe. Szem- és bőrirritációt válthat ki, belélegezve pedig már kisebb dózisban is fejfájást, náthát, légzési zavarokat, a nyálkahártya irritációját, égető érzést, könnyezést okozhat. Mivel a levegőnél nehezebb gázról van szó, arra érzékenyebbeknél erőteljes allergiás, asztmatikus reakciókat válthat ki.

Gyermekeknél mindezek a tünetek kisebb mennyiségtől is kialakulhatnak és erősebben léphetnek fel. A levegőbe keveredett 37%-os formaldehid-koncentráció belélegzése a felnőttek számára akár halálos is lehet.

A formaldehiddel összebútorozva

Bizonyos faalapú termékek (farostlemez, UF-hab) formaldehid-emissziója kapcsán különösen az előre gyártott házak, lakókocsik voltak érintettek, főleg a 60-as, 70-es években. Ezekben az esetekben a lakók rossz szagokra és kifogásolható egészségügyi körülményekre panaszkodtak. A fent említett módon készült bútorok akár hónapokig, évekig bocsáthatnak ki magukból formaldehidet, bár az emisszió az idő előrehaladtával csökken.

A padlóburkoló anyagok közé sorolhatjuk a különböző padlószőnyegeket, parkettákat, laminált- padlókat. A legtöbb, bútoriparban használatos padlólemez rétegeit aminoplaszt gyantával ragasztják össze, majd lakkozzák. A furnérozott és rétegelt lemez alapú termékekből való formaldehid-kibocsátást főleg ezek a ragasztók okozzák. Az utóbbi években az új gyártási technológiák és az „alacsony kibocsátó” gyanták határozottan javítottak ezen.

A falak és padlók szigetelésére leginkább üveg- és ásványgyapotot használnak. Az üveggyapot homokból vagy újrahasznosított üvegből készül, mészkő hozzáadásával. Kötőanyagként módosított fenol-formaldehid gyantákat használnak, amelyek használatuk során alacsony szinten formaldehidet bocsátanak ki magukból – folytatja a sort Filep Zoltán.

Lényeges beltéri forrás a hőkezelési technikák és égési folyamatok révén légtérbe került formaldehid. A Föld népességének fele – főleg a fejlődő országok – energiaszükségletük kielégítése érdekében egyre több biomasszát használnak fel és égetnek el. A szén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid és a policiklusos aromás szénhidrogének mellett a formaldehid az egyik fő összetevője a biomassza-üzemanyagból származó füstnek. A konyhákban történő főzést is a formaldehid-források közé sorolták, és számottevő beltéri forrás a cigarettafüst is.

Az egyéb lehetséges formaldehid-források között említhetjük az elektronikus használati tárgyakat, a papírt, a textilfestékeket, a tintákat, a kozmetikumokat. Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy a formaldehid nyomait felfedezték az emberi metabolikus folyamatok végtermékeként is: a formaldehid az ember által kilélegzett levegő egyik összetevője.

Mit tehetünk?

Az Öko Test ajánlása szerint, ha új bútort vásárolunk, de leginkább, ha összeszerelünk (ami főleg az IKEA-bútorokra jellemző), akkor pár napig mindenképpen érdemes szellőztetni az adott helyiséget, így a felszabaduló formaldehid gázok távozni tudnak a lakásból. 

Valószínűleg költségesebb, de biztosabb megoldás, ha öko-bútorokban gondolkodunk. Készíttethetünk egyedi bútorokat, helyi mesterekkel, olyan helyen, ahol meggyőződhetünk arról, hogy az asztalos milyen összetevőket, ragasztó- és lakkanyagokat használ, ha egyáltalán használ ilyeneket. Előre gyártott bútorok esetén érdemes nézni a felhasznált anyagok listáját, és kerülni az olyan összetevőket, amelyeket nagyon ellenálló festékként vagy felületkezelőként hirdetnek. Kerülendők a mesterséges anyagok, illetve mindenképpen érdemes figyelni magára a ragasztóanyagra. A fém- és üvegbútorok jó eséllyel kevesebb kritikus összetevőt tartalmaznak, mint a nagyipari fából készült társaik.