A kerti zsázsa (Lepidium sativum) a káposztafélék családjába tartozó faj.
A legrövidebb tenyészidejű zöldségnövény: a vetés után 12–14 nappal már fogyasztható. Népi nevei: salátatorma, vadmustár, szépítőfű, kányafű, kerti tormafű, kerti rézsuka, kis zsázsafű).
A növény szárát és szikleveleit esszük – esetleg az első, zsenge lomblevelekkel együtt, mert ezek íze éppen olyan kellemes, mint a szikleveleké. A kifejlett növény levelei már rágósak, élvezhetetlenek. A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős, de íze annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Különösen ízletes a vajas kenyér friss kerti zsázsával. A friss termést kis csomókban alufóliába göngyölve le is fagyaszthatjuk.
Mártást, levest és teát is főznek belőle.
Köztes növényként vetve biológiai védelmet biztosít a gyümölcsfáknak a levéltetvek ellen, a káposzta- és a salátaféléknek a csigák ellen. Dísznövénynek is termesztik, szárítva virágkötéshez használják. Mivel gyorsan kel, sorjelzésre is alkalmas, például a sokkal lassabban növő petrezselyemmel együtt vetve.
Enyhén csípős, kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztető ízét (amiért népi neveit kapta) a glükotropeolin nevű mustárolaj-glükozidának köszönheti; emellett baktériumölő, ún. fitoncid anyagot is tartalmaz.
Sok benne a C-vitamin , ezért fogyasztása főleg télen előnyös. Tartalmaz még karotint, B- vitaminokat és számos ásványi sót – főleg káliumot, kalciumot, foszfort, nátriumot, jódot és vasat.